IL LIMONE I. A CITROM Le origini I.
IL LIMONE
Le origini
Cosa sarebbe la nostra vita senza il limone? Altro che il prezzemolo, è il limone il vero super presenzialista della cucina! Baluardo dei dolci, insostituibile sul pesce, ma adatto anche alle carni, inevitabile nei cocktail, ideale come condimento e legante di insalate e macedonie di frutta... Ammorbidito dallo zucchero origina primizie inconfondibili come Granite e Sorbetti, di grande conforto in tempi di calura estiva; da solo è protagonista di liquori storici come il Limoncello, ma sorprende anche nelle preparazioni meno ovvie, ad esempio mantecato nel risotto! Poi è versatile, se ne usa il succo, ma anche la scorza, per non parlare delle fette, espediente decorativo universale... Ecco un approfondimento per sapere tutto sul limone.
Il limone propriamente detto non nasce semplice limone: in altre parole, Citrus lemon, appartenente alla famiglia delle Rutaceae, è un ibrido naturale tra il cedro (Citrus medica) e il lime (Citrus aurantifolia). Scoperto allo stato spontaneo in India, Cina ed Indocina dove era conosciuto per le sue proprietà antisettiche, antireumatiche e tonificanti, sembra tuttavia che già gli antichi Egizi lo utilizzassero per imbalsamare le mummie.
Il limone, da sempre considerato sacro nei paesi islamici, veniva per lo più impiegato come antidoto contro i veleni, come astringente contro le forme dissenteriche ed emorragiche ed anche come oggetto scaramantico utilizzato per tenere lontano il demonio dalle case; in Grecia, invece, veniva utilizzato a scopo ornamentale, per profumare la biancheria e difenderla dalle tarme. Le prime chiare descrizioni dell'impiego del limone a scopo terapeutico risalgono proprio ai Greci, precisamente alle opere di Teofrasto, allievo di Aristotele e fondatore della fitoterapia, ovvero la cura delle malattie con rimedi vegetali (dal greco phytón, cioè pianta, e therapéia, cura). Anche Plinio il Vecchio nella sua Naturalis Historia ne descrive proprietà e caratteristiche e lo segnala come potente antidoto verso diversi veleni al punto che l'imperatore Nerone ne diventò un assiduo consumatore, ossessionato come era dal presentimento di un suo possibile avvelenamento.
A CITROM I.
A citrom eredete
Milyen lenne az életünk citrom nélkül? A petrezselymen kívül a citrom van tényleg jelen a konyhában. Édességek, sütemények hozzávalója, a halakhoz pótolhatatlan, de megfelelő a húsokhoz is, koktélok elkerülhetetlen alapanyaga, és idális fűszerezés salátáknál és gyümölcssalátáknál.
Cukorral megpuhítva olyan különleges és jellegzetességek származnak belőle, mint a Granite és a Sorbet, ami felfrissülést nyújt a nagy nyári melegben, önmagában alkotóeleme olyan történelmi likőröknek, mint a Limoncello, de meglepő és kevéssé nyilvánvaló pl. a tejszínes rizottó készre készítésben. Sokoldalú, használhatjuk a levét, de a héját is, nem beszélve a citromszeletekről, mint mindenre használható díszítő megoldásról.
Íme egy további részlet, hogy tudjunk meg mindent a citromról.
A citrom megfelelően mondva nem születik egyszerűen citromnak. Más szóval „citrus lemon” a Rutaceae családjába tartozik. Egy természetes hibrid a cédrus (Citrus medica) és a lime (Citrus aurantifolia) között. A természetben fedezték fel Indiában, nem termesztett állapotban, Kínában és Indonéziában már ismert volt természetes antiszeptikus, reumaellenes és alakformáló hatása, viszont úgy tűnik, már az ősi egyiptomiak is használták múmiák balzsamozásához.
A citromot, mindig is szentnek tartották az iszlám országokban, inkább mérgek elleni gyógyszerként került felhasználásra, és mint összehúzó vérhas és vérzések ellen. Ráolvasás ellen is használták, hogy távol tartsa az ördögöt a háztól, Görögországban ellenben díszítő célból használták, fehérnemű illatosításra, és molyok távoltartására. Az első hivatalos feljegyzések a citromról terápiás célból történő használatáról, visszanyúlnak pontosan a görögökhöz, pontosan a Teofrasto operájához, Arisztotelész tanítványához és a fitoterápia megalapítójához, vagyis a betegségek növényekkel való kezelőjéhez (görögül phytón, vagyis növény, e therapéia, vagy terápia, kúra). Plinio is, Az Öreg a Naturalis Historia-jában írt a tulajdonságáról és a karakteréről, és jelezte méregellenes hatását különböző lényeges mérgek felé, oly módon, hogy Néró császár szorgalmas fogyasztójává vált, szinte megszállottan, mivel volt egy előérzete, hogy megmérgezhetik.
