IL LIMONE III. A CITROM Caratteristiche e varietà Fajták és tulajdonságai
IL LIMONE
Caratteristiche
Il frutto del limone è giallo all'esterno (ma ci sono varietà variegate di verde o bianco) ed incolore all'interno, di forma sferica fino ad ovale, spesso con una protuberanza all'apice ed appuntito all'altra estremità. La polpa è divisa in otto-dieci spicchi e generalmente è molto aspra e succosa, mentre la buccia può essere molto ruvida oppure liscia con all'interno una massa bianca spugnosa detta albedo, non commestibile: dato che può raggiungere il 40% del peso complessivo si comprende bene il motivo per cui il limone non viene coltivato solo per il succo, come comunemente si crede. Dalla buccia, infatti, oltre che essere molto apprezzata per la produzione di canditi, si estraggono anche essenze e pectina. I semi, una volta macinati, danno invece l'olio essenziale, un liquido etereo e volatile con un colore che va dal giallo al verde e costituito prevalentemente da limonene e pineni (beta-pinene, alfa pinene, gamma terpinene); viene impiegato principalmente nell'industria alimentare per il suo potere aromatizzante, in quella profumiera e nella produzione di detersivi.
Varietà
I limoni sono coltivati in tutto il mondo, prevalentemente nella fascia subtropicale, dove il clima è sufficientemente caldo ed umido; le varietà sono innumerevoli e le differenze tra di esse sono riscontrabili prevalentemente nell'aspetto esteriore, mentre rimangono praticamente invariate le loro qualità alimentari. Negli ultimi anni il limone è stato anche denominato l’oro naturale: esso infatti muove l'economia di molti paesi extracomunitari nel periodo "fuori stagione" del limone siciliano. Alcuni di questi paesi sono l'Argentina, il Cile, l’ Uruguay e Cipro. Il maggiore produttore mondiale rimane comunque il Messico, subito seguito dall'India; in Italia si coltiva principalmente nel meridione e precisamente in Sicilia, Calabria e Campania.
La varità italiana più importante è il Femminello, che costituisce il 70% della produzione italiana ed è presente sul mercato tutto l'anno perchè rifiorente. Di particolare sono il Femminello Siracusano Igp e le due varietà campane: lo Sfusato di Amalfi Igp, grosso e succoso, e il Limone di Sorrento Igp, più piccolo e con la buccia sottile, unico per l'equilibrio tra acidi e zuccheri. Altre specie sono il Monachello, dalla buccia fine e succo abbondante, e l l'Interdonato, ibrido del cedro richiesto dal mercato per la dolcezza ma non rifiorente, è molto precoce ed entra in produzione già in settembre.
I tipi stranieri sono invece Eureka, Lisbon, Verna o Berna, Mesero, Gallego, Karystini. Spesso si fa distinzione tra limoni gialli e verdi, ma si tratta di una distinzione meramente commerciale, in quanto i due tipi crescono sullo stesso albero. Il limone verde è il prodotto della fioritura estiva, la quale viene spesso indotta artificialmente con l'assoluta privazione di irrigazione della pianta nei mesi di giugno e luglio. In questo modo si ottengono frutti dalla sottile buccia verde e dalla polpa molto succosa; possono rimanere immagazzinati per lungo tempo e sopportano bene trasporti e sbalzi di temperatura, per cui vengono esportati in tutto il mondo, mentre i loro "fratelli", i normali limoni gialli invernali, coprono il fabbisogno dei mercati interni.
A CITROM III.
Fajták és tulajdonságai
Tulajdonságai
A citrom gyümölcse kívül sárga (de vannak zöld vagy fehér változatok), és belül színtelen, gömbölyű formától az oválisig, gyakran egy kidudorodással a csúcsán és a másik hegyes végén. A gyümölcshús nyolc-tíz gerezdre/cikkre van osztva, és általában nagyon savanyú és lédús, miközben a héja nagyon durva vagy sima tud lenni, belül egy fehér szivacsos masszával, ami nem ehető: mivel elérheti a teljes súly 40%-át, jól érthető az ok, hogy a citrom nem csak a levéért került termesztésre, mint általában hiszik. A héjból, azon kívűl, hogy nagyra értékelt kandírozva, eszenciákat és a pektint vonnak ki, a magokból pedig különleges olajat, egy éteri és illékony folyadék, a sárgától a zöld színig, és főleg (limonene e pineni)-ből (beta-pinene, alfa pinene, gamma pinene) nevezetű elemekből áll. Elsődlegesen az élelmiszeriparban kerül felhasználásra az illatosító ereje miatt, a parfümök gyártásában és a mosószergyártásban.
Változatok
A citromot termesztik az egész világon, főleg a szubtrópusi övezetben, ahol eléggé meleg és nedves a klíma; a változatok számtalanok, és a különbségek ezek között főleg a kinézetükben áll, míg gyakorlatilag változatlan marad a táplálkozási értékük. Az utóbbi években a citromot természetes aranynak is nevezték: sok területen a gazdaság mozgatója volt a nem uniós országokban a szicíliai citrom „szezonon kívüli” időszakban. Néhányuk ezekből Argentína, Chile, Uruguay és Ciprus. A világ legnagyobb termelője mindenesetre Mexikó maradt, rögtön követi India, Olaszországban főleg délen termesztik, pontosabban Szicíliában, Calabriában és Campaniában.
A legfontosabb olasz változat a Femminello, ami az olasz termékek 70%-át alkotja és jelenleg a piacon egész éven át virágzik, mert újravirágzik. A Femminello különlegessége a siracusai lpg és két Campano-i változat: a Sfusato di Amalfib, nagy és lédús; a Limone di Sorrento, kisebb és vékonyabb a héja, de egyedi a cukor és a savtartalom közötti egyensúlya. Más fajok a Monachello, finom héjjal és elegendő lédússággal, és a Interdonato egy cédrus hibrid, keresettel bír a piacon, az édes íze miatt, de nem virágzik újra, nagyon korán már szeptemberben elkezdődik a feldolgozása.
A külföldi fajták ellenben Eureka, Lisbon, Verna o Berna, Mesero, Gallego, Karystini. Gyakran különbséget tesz a sárga és a zöld citrom között, de pusztán kereskedelmi különbségről szól, amennyiben a két típus ugyanazon a fán nevelkedik. A zöld citrom a nyári virágzás terméke, ami gyakran mesterségesen hozzák előre, a júniusi és a júliusi hónapokban a növény abszolút öntözés kihagyásával. Ezen a módon a gyümölcsök megkapják a vékony zöld héjat és a nagyon lédús gyümölcshúst; hosszú ideig tárolhatók maradhatnak, és jól viselik a szállítást és a hőmérséklet ingadozásokat, ezért kerülnek exportálásra az egész világon, mialatt a „testvéreik” a normál sárga téli citromok, kielégítik a belső piacok keresletét.
